6.Fejezet Ian és az igazság

Sziasztok!Nos most sikerült időbe össze hoznom a részt.Nem is fűznék hozzá többet csak annyit,hogy jó olvasás!~Wiw



Mikor felébredtem már a kórteremben feküdtem a mellettem lévő ágyon pedig Liam.A szobában el helyezett fotelekben a srácok apa Liam szülei és nővérei  plusz az én hugom aludt.Hirtelen nyílt az ajtó és bejött Ian.O-óó nekem most lesz végem.
-Szia kicsim miért nem szóltál,hogy műtéted lesz és mégsem tudsz jönni?-jött oda az ágyam mellé majd megakart csókolni de elhúztam a fejem.-Mi a baj?-nézett rám aggódva.
-Ian beszélnünk kell-néztem rá jelentőség teljesen.
-Tudom-sütötte le szemeit.
-Tudod?Honnan?-Na most vagyok nagy szarba.
-Nem vagyok hülye Vic-nézett rám kicsit idegesen.-Láttam mikor bejöttem,hogy nézel Rá.És nekem is mondanom kell valamit.-Hangja elhalkult és a dühnek már nyoma sem volt a szemébe.-Elköltözünk Los Angelesbe.-Mondta elég halkan.Szerintem még ő sem hitte,hogy meghallom de mégis halottam.
-Ian ez akkor sem olyan nagy dolog mint amit én tettem.-Néztem rá most először mióta itt van.Keserűn elmosolyodott.-Figyelj nem így akartam elmondani de lehet sőt biztos,hogy jobb lenne ha szakítanánk.Hiszen
ha tudod,hogy több van köztem és Harry között mint barátság te pedig egy másik kontinensen fogsz élni akkor ez így nem kapcsolat.-Mondtam el neki a majdnem teljes igazságot.Jobb ha nem tud arról,hogy nem csak,hogy többet érzek Harry iránt mint barátságot vagy szimpla szimpátiát hanem visszavonhatatlanul bele szerettem.
-Igazad van.De attól még maradhatnánk barátok?Nem bírnám ki ha elveszítenék egy nagyon jó barátot.-Nézet rám bizakodóan.Hirtelen elgondolkodtam rajta,hogy ez jó ötlet vagy nem.De nem akartam még ennél is jobban megbántani Őt aki kihúzott a gödörből.Végső elkeseredésemben végig néztem a nem is olyan kis tárasságon majd tekintetem megakadt egy zöld szempáron.Kérdőn néztem rá.Gondolom mindent hallott szóval reménykedtem benne,hogy egyet ért velem.Bólintott egyet ami azt jelenti,hogy egy véleményen vagyunk.Elmosolyodtam majd vissza fordultam Ian-hez.
-Figyelj Ian...-Húztam neki az agyát mint régen.-Gondolkodtam és úgy döntöttem,hogy igen maradhatunk barátok.-Mosolyogtam rá majd fekve ahogy lehetett megöleltem Öt.
-Köszönöm Vic.Mondanám,hogy gyertek ki a repülőtérre de te így nem jöhetsz meg nem lehetek ilyen önző-mosolyodott el.
-Tényleg mikor indul a repülő gépetek L.A.-be?-Kérdeztem rá már és is mosolyogva.
-Holnap 10 órakor-Húzta el a száját.Szóval akkor lehet,hogy most látom őt utoljára.
-Akkor ha elmész tudnod kell valamit.A vizsgálat szerint amit tegnap elvégeztek rajtam Liam és én testvérek vagyunk-Mondtam neki.Ahogy láttam ő is padlót fogott.
-Ez most komoly?-Bólintottam-Húúú
-Az.-Nevettem fel.Félre néztem Harry-re aki mosolyogva figyelte a beszélgetésünk.Ian közelebb  hajolt a fülemhez majd mosolyogva megszólalt.
-Szólj Harry-nek,hogy jöjjön ide meg szeretném ismerni,hogy ki az aki vigyázni fog rád ha én már nem leszek itt melletted.-suttogta bele a fülemhez.Elmosolyodtam,hogy még mindig mennyire félt.Harry felé fordultam majd intettem neki,hogy jöjjön ide.Felállt majd óvatosan ide bicegett. Arrébb csúsztam az ágyon ami egy kicsit fájt de legalább Harry-t magam mellet tudhattam.Ian még egy fél órát maradt mivel még pakolnia kell neki az biztos,hogy ő és Harry kedvelik egymást sőt kitudja lehet,hogy egy életre szóló barátságot kötöttek egymással.Miután Ian elment a többiek is elkezdtek ébredezni.Mindenki odajött hozzám majd érdeklődtek,hogy érzem magam.A válaszom egy a körülményekhez képest egész jól volt.Pár percel később Liam is ébredezni kezdett.Rám nézett majd elmosolyodott.Ő tudta,hogy én a huga vagyok az orvosok elmondták neki mielőtt őt is elaltatták volna.
-Köszönöm hugi-Emelte ki az utolsó szót.Apa arcára kiült az ijedelem ahogy Karen-era is.Liam tudta,hogy mit csinál szembesíteni akarta őket a ténnyel,hogy azt már tudjuk,hogy testvérek vagyunk de azt még nem,hogy mégis hogyan.
-Apa kérlek mondt el vagy te Karen,hogy történt ez az egész.-Néztem rájuk kérlelően.Végül apa megszólalt.
-Kicsim te nem tudsz róla de én egyszer megcsaltam anyád Karen pedig akkor vált el Liam apjától.Anyáddal akkor nagyon össze vesztünk és el is költöztem otthonról Karen-hez mivel mi együtt nőttünk fel és tudtuk,hogy mindig számíthatunk majd a másikra és hát hozzá költöztem Liam-et addig saját fiamlént neveltem fel míg te meg nem születtél akkor úgy döntöttünk anyáddal.hogy kibékülünk ugyan is akkor született meg a közös gyerekünk Liz és akkor békült ki Karen és Geoff is.Mivel Geoff nem tudott rólad így Karen-nel úgy döntöttünk,hogy te velem fogsz élni és anyád is nagyon örült neki,hogy két ilyen gyönyörű lánya volt.Tori a 18-adik szülinapokor akartuk neked elmondani de anyád megígértette velem,hogy ezt sosem fogom nektek elmondani.De most elkellet mondanom az igazat.Nos ez az igazság.-Lefagytam.Egy épkézláb mondat nem jutott az eszembe elemben Liam-el aki egyből a lényegre tért.
-Szóval akkor ha én most nem kerülök kórházba ezt valószínűleg sosem tudjuk meg?-Kérdezte ingerülten bátyám.
-Liam nyugi nem szabad felizgatnod magad.-Mentem át mellé hátha egy kicsit sikerül megnyugtatnom.
-Neked meg nem szabadna felállnod-mondta nevetve miközben befészkeltem magam mellé.Az ajtó megint nyílt és bejött rajat Danielle El Anne és Gemma is kezükben egy rakat kajával.Dani mosolyogva nézte ahogy Liam védelmezően magához húz majd egy puszit nyom a hajamra.