2. Rész Tényleg ezt akarod?Akkor hajrá tudod merre van az ajtó.

Sziasztok! Tudom több mint egy hónapja nem volt friss de sok mindent intéztem magamnak... Ugye megcsináltam a Szerkesztős blogom is-ami szerintem egész jól halad:)-jelentkeztem novella író versenyre-amivel még nem vagyok kész de amint befejezem megmutatom nektek is:)-és időm sem volt sőt most sincs.
Most is próbára kellene mennem mivel vasárnap fellépünk-de nem érdekel-2 osztálytársamat a pótvizsgára kellene felkészítenem-de ez sem érdekel-és az egyik fiú barátom öcsét kell korrepetálnom angolból. De ezek most háttérbe szorulnak és nektek hozom a részt mivel megérdemeltek ennyit:) Véleményt elfogadok;) Jöhet hideg meleg nem harapom le senki fejét:)

Oda sétáltam a falhoz s levettem a képet.Végig simítottam rajta mire az emlékek  feltörtek bennem.Austin szeretlek szavai és az utána történtek.Mind a ketten megtettük,igaz Én előbb de fiatalabb voltam és lerészegedtem.Az egész éjszakából nem emlékszem semmire csak arra amikor felébredtem az ismeretlen srác mellett.Szinte azonnal tudtam,hogy mi történt.Egy ribancnak éreztem magam.Ezek után elmondtam mindent Austinnak.Két hétig nem beszéltünk aztán győzött a szerelem,ám nem sokáig.Pár nappal később megtudtam,hogy az nap este elment a haverjaival egy buliban ahol két lány nagyon illegette magát neki és ő nem tudott ellen állni.Nem volt jogos részemről de tudtam és tudom is ha Ő egyszer félre lép megteszi később is.Nekem azóta nem volt egy normális tartós kapcsolatom.Nem bízok a pasikban.Na  jó a bátyáim és apu kivétel de a többiek nem.Mind ugyan azt akarja.Idő közben elsétáltam a kukáig és a képet kettőbe tépve dobom be a szemetesbe.Úgy hiszem és érzem ezzel a cselekedettel lezárom életem azon szakaszát.
-Húgi gyere le kész a vacsi-jön be kopogás nélkül szobámba Joe.-Mi a baj?Sírtál?-lép közelebb hozzám.Észre sem vettem a könnyeimet annyira elmerültem a gondolatimba.Gyorsan letörlöm pulcsim ujjával könnyeimet majd próbáltam bátyámra mosolyogni amiből csak egy vicsor szerű valami lett.
-Minden a legnagyobb rendben csak előjött pár emlék kép.-mondom még mindig kényszerből mosolyogva.
-Austin?-ezzel az egyetlen szóval is megválaszolta a saját kérdését.Óvatosan bólintok majd újra és újra végig szántja arcomat könnycseppjeim.Gyorsan oda jön elém és átölel.Készségesen bújok karjai közé.Biztonság érzetem van miközben szorosan tart izmos testéhez.Ezért is szeretem őt annyira.Ha szükségem van rá mindig számíthatok rá,ha a problémáimat akarom valakivel kibeszélni mellettem van.Neki mondtam el mindent először.Úgy érzem vele sokkal szorosabb a kapcsolatom  mint Matt-tel.Ő a ház mókamestere és szinte semmit nem vesz komolyan.Nem értem kire ütött ez a gyerek mivel mindenki normális ebben a családban csak ő ilyen csoda gyerek,de mi így szeretjük a kis hülye fejét.Elmosolyodom gondolatomon amit Joe is észrevesz.
-Jobban vagy?-néz le rám aggódva.Ismét bólintok.Homlokomra ad egy puszit majd elindul kifelé.-Adok öt percet,hogy összeszedd magad.Ha nem leszel lent feljövök érted!-fordul vissza az ajtóból, amit hangosan becsap.Kicsit nevetve megrázom a fejem, s elindulok a fürdő felé.A tükörben egy kisírt szemű, meg gyötört arcú lány néz vissza rám.Utoljára akkor láttam őt mikor a meghalt.Nehéz volt nélküle de mint eddig mindennel azzal is megbirkóztam.Megengedem a hideg vizet s kezem az alá tartva engedem tele a markom melyet egy egyszerű mozdulattal az arcomra "fröcskölöm".Elveszem magam mellől a törülközőt, s szárazra törlöm vele a bőröm.A tükörből már egy kicsivel életképesebb lány pillant vissza rám.Kicsoszogok a fürdőből s egyenesen a lépcső felé veszem az irányt.Az ebédlőből anyu és apu hangja szűrődik ki.Mintha valamin veszekednének.Furcsa ezt kimondani de tényleg veszekednek.Eddig még sosem hallottam őket ilyen hevesen vitatkozni.Voltak már kisebb össze szólalkozásaik de azok apróságokból alakultak ki és a végén nevettek rajta.De ez más.Érzem ebből nem lesz semmi jó.
-Tényleg ezt akarod?Akkor hajrá tudod merre van az ajtó-kel ki magából anyu.Lépteket hallok amik közelítenek.Hirtelen nem tudom mit csináljak. Ha itt maradok tuti lebukok de ha elindulok fel vagy a fürdőbe talán van esélyem láthatatlannak maradni.Végül berohanok a fürdőbe ahol Matt szárítja a száraz(?) haját.Értetlenül nézek rá majd suttogja,hogy anyu,apu. Bólintok mire megkérdezi tőlem mit keres itt.Válaszom egy az ajtó felé bökés ahonnan még most is anyuék ordítozását lehet hallani.Nem telik bele Joe hangját is felfedezem a heves vitába. Se Matt,se én nem bírok magammal így mi is kimegyünk.A látvány ami fogad egy filmben vicces lenne de így a valóságban nem. A kép ami fogad a következő: Joe ordít apuval,hogy figyeljen már anyura és a babára,apu ordít anyuval,hogy:komolyan ez a legjobb?Elmenekülni a problémák elől mindig is ezt csináltad! anyu pedig ordít Joe-val,hogy minek jött le,menjen azonnal vissza.
-Elég!-kiáltja el magát Matt.Az örökösen bolondos bátyám komoly arccal mered a társaságra.-Komolyan mindent ordibálással,vitával,és egymás hibáztatásával kell megoldani.Már nagyon elegem van ebből.Mióta tart ez a dolog 2-3 hete?Üljetek re normális körülmények között és beszéljétek meg ha meg végképp nem megy-ahogy eddig sem-akkor pedig el kell fogadnia mindenkinek,hogy a helyzetet.-jár fel-alá a három alany között.Meglepett pillantással jutalmazom az idősebb bátyám majd Joe-ra nézek aki a földet vizslatva áll.A másodperc töredéke alatt  a meglepett arckifejezésem felváltja az értetlen és csodálkozó.matt felém bólint amolyan"majd éjjel mindent elmondok" fejjel.Bólintok és mivel semmi értelmét nem látom,hogy itt álljak inkább felmegyek a szobámba.Azért jöttem haza,hogy tanácsot kérjek erre egy családi vitába csöppenek.Nagyon jó mondhatom. Amíg te Chichagóban tanulsz,éled az életet,és egy tóparti házban laksz a legjobb barátnőddel,azt hiszed mindenhol minden rendben de közben meg otthon áll a bál.Lehet nem kéne vissza mennem a kollégiumba se az iskolába. Hiszen itthon szükség lehet rám,főleg ha tényleg olyan komoly,hogy anyu már ki akarta tenni aput.Végül elintézték egy legyintéssel s apu felballag a lépcsőn.Értetlenül meredünk utána de pár perccel később megkapjuk a választ.Egy sporttáskával és a laptopjával tér vissza majd monoton hangon közöli.
-Jobb lesz ha egy darabig szállodában leszek.-fordul félig vissza majd a kocsi kulcsát leveszi a helyéről s az ajtócsapódás jelzi,hogy elhagyta a házat.Anyu is felmegy és a szobájuk ajtaját becsapva adja tudtunkra nincs jó kedve.Joe is követi anyu példáját. Azt hittem befejeződik az ajtócsapkodás de tévedtem. Úgy látszik ma mindenkinek ilyen kedve van.Matt átkarolja a vállam,s felvezet.Belépünk a szobámba majd leveti magát az ágyamra. Pát pillanatig hezitál majd végül megszólal.
-Nem gond ha elmegyek tusolni?-biccent az ajtóm felé.Úgy csinál mintha engedélyt kéne kérnie tőlem.
-Igen gond!Tilos kimenned a szobámból főleg tusolni.-mondom neki nevetve.Mosolyogva megrázza a fejét majd elindul ki a szobámból de útközben megáll és egy puszit nyom az arcomra.Ezután már tényleg elmegy tusolni.Abban a pillanatban,hogy becsukja az ajtót előveszek egy fehérnemű szettet és egy hosszú kinyűtt pólót.Bemegyek a fürdőbe majd ledobálom magamról a ruhákat.Beállok a meleg víz alá,s se perc alatt kész is vagyok. Hajam felkötöm egy laza kontyba a fejem tetejére és vissza ballagok a szobámba.Matt már vár rám csokival és üdítővel a kezében.Ledobja magát az ágyam egyik felére míg az édességeket leteszi az éjjeli szekrényre.Befekszem mellé az ágyba mire szorosan magéhoz von.Fejem mellkasán pihentetem miközben elmondja az egész sztorit.Végül bólintok ám nem értem. Simogatni kezdi a hátam,minek hatására lenyom az álom.

1.Rész Kicsim.Hát megjöttél?

Sziasztok!Ma hajszárítás közben megszállt az ihlet amit papírra is vettetem.Esküszöm tovább tartott begépelni mint megírnixdd.Nagyon nagy meglepetésként ért,hogy már a Prológushoz érkezett komment.Nagyon köszönöm a kommentet:DRemélem aki rányomott a "Rossz" gombocskára ezennel is rányom és kifejti a véleményét egy komentben,hogy mit kéne változtatnom,hogy az ő tetszését is elnyerjem.;) Remélem erre is kapok pár véleményt:)
Ui.:Minden szereplőről van/lesz kép a "Szereplők" Címszó alatt.

Feel this moment

Épp anyuhoz tartok a gimiből.Ma nagy elhatározásra jutottam.Mivel mindentől messze van a házam így eladom,és beköltözök a koleszbe.Nem repesek az örömtől,hiszen mióta Chichagóba költöztem ott élek.Hosszú út áll még előttem,mivel anya Torontóba él én pedig a Szelek városában.Rég nem beszéltem már vele és nagyon hiányzik.Mostanság heti egy két alkalommal telefonál és ezek a beszélgetések nem tartanak tovább 4-5 percnél.Szeretném már végre kibeszélni vele az érzéseimet és mi lenne a helyes.Remélem tud segíteni és előrébb visz a döntésben.

~*~*~

Hangos dudaszóval adom anyu tudtára,hogy megjöttem.Szinte felüdülés kiszállni a kocsiból,megbántam,hogy nem hallgattam Bo-ra.Még nem is meséltem Bo-ról.Ő a legjobb barátnőm mióta Chichagóban tengetem minden napjaim.Egy ideig együtt béreltük a házat de egy idő után úgy döntött,hogy inkább beköltözik a városba.Azóta üresnek érzem az életem.Nem hallom nap mint nap mikor felkel és üvölt velem mert elfogunk késni,vagy éppen csak végig ökörködjük a délutánt.Bo-ról azt kell tudni,hogy minidig élénk,bolond,és aktív volt.Képes két teljes napot megállás nélkül végig tanulni.És velem mi van?Bo tökéletes ellentéte vagyok.Inkább végig alszok két napot mint,hogy tanuljak.Igaz az ökörködésben én is segítek neki de másban nem szoktunk igazán egyet érteni.Ezért is szeretem őt annyira ha ő nem lenne én már rég nem lennék a suliba,pedig mindig is az volt az álmom,hogy orvos legyek de ahhoz,ugye tanulni is kell.

-Kicsim.Hát megjöttél?-Rázott vissza anyu a gondolataim országából a való világba.Vörös tincsei most is ugyan úgy rakoncátlanul omlottak hátára ezzel kiemelve hosszú vékony nyakát.Zöld szemei most is ugyan úgy csillogtak mint pár hónappal ezelőtt.Alakja karcsú és arányos.Meg sem látszik rajta,hogy már három gyereket szült és hamarosan újra átéli ugyan azt mint eddig már háromszor.Végre nem én leszek a legfiatalabb a családban hanem az a kis csöppség.

-Igen anyu.Hosszú út volt de itt vagyok-felelek mosolyogva majd szorosan magamhoz ölelem persze óvatosan nehogy megnyomjam a hasát.Elhúzódik tőlem,hogy jobban szemügyre vegyen.Tetőtől talpig végig mér bár több ponton is megakad a tekintete.Ajajj most jön a fekete leves.

-A hajad miért lett ilyen szőkés és mikor varrattad ezeket magadra?És még a piercing-ről ne is beszéljünk.-nézett végig rajtam hitetlenkedve.

-Anyu nyugi.A stressz árt neked is és a babának is-próbáltam terelni a témát.Nem tudom mennyire lenne kiakadva ha a fülemben lévő fülbevalókat is látná de nem is akarom megtudni.

-Ne terelj,kérlek-emeli fel kezét.Megadóan bólintok s szólásra nyitom a szám.

-Ezt inkább beszéljük meg oda bent.-mondom anyának mire helyesli ajánlatom s elindul a nagy ház belsejébe.Lezárom a kocsit majd utána megyek.

-Húgi!-Ugrik nyakamba Joe mikor belépek a bejárati ajtón.Mosolyogva ölelem őt vissza.Egy jóleső sóhaj hagyja el tüdőm mikor megérzem édes ám mentolos parfümje illatát.Elhúzódok tőle,hogy végig nézhessem őt.Semmit nem változott.Göndör tincsei még mindig ugyan olyan kócosan állnak fején.Arcvonásai férfiasodtak de a pajkos zöld szeme és az a gödröcskés mosolya megmaradt.

-Engem már észre sem veszel?-Jön ki felháborodottan a konyhából az idősebb és egyben leghülyébb bátyám Matt.

-Képzeld nem.-vettem fel a szerepem.Hatalmas mosollyal az arcán oda jött hozzám és szorosan átölelt.Őt is jól szemügyre vettem.Gyerekes arcvonásai még most sem tűntek.Kék szemében még minidig felfedezem azt a kisfiút aki utánam ugrott a medencébe miután 2 éves fejjel ügyesen belestem.Haja szokásosan az ég felé meredezik ezzel legyőzve a gravitációt.A nappali fala mögül elő bukkan apu védelmező alakja.Haja semmit sem változott.Ugyan úgy barnán áll neki néhol egy két ősz hajszállal.Kék szemei szinte világítanak miközben végig mér.

-Kislányom látom te is jó pár értelmetlen motívumot magadra varrattál ugyan úgy mint a bátyáid.-néz körbe hármas fogatunkon.

-Értelmetlen motívumok?Neked ez a iránytű értelmetlen motívum?-Mutatja meg Matt alkarját díszítő alakzatot apának.Nevetve megrázom a fejem mire minden szempár rám szegeződik.

-Most mi van?-Nézek körbe a kis társaságunkon.Értelmetlenül néznek rám.

-Oké akkor most meséld el mégis miért tetted ezt magaddal?-utalt a kint történtekre anyu.Bólintottam majd ott helybe elkezdtem mesélni.Még a kisebb motívumokon nem akadt ki senki annyira de mikor meglátták a jobb oldalamon díszelgő álomfogót kaptam fejmosást ezerrel.Mikor végre befejezték elmondtam nekik mi a szándékom a tóparti házzal.

-Anyu,apu úgy döntöttem,hogy kiköltözöm a tóparti házból.Ha nem tartotok rá igényt eladom.-vázoltam fel a döntésemet.Egyetértően bólogattak majd biztosítottak arról ha bármire szükségem van nyugodtan szóljak nekik.Miután ezt kibeszéltük kimentünk a kocsihoz majd behurcolkodtunk a régi szobámba.Semmi nem változott néhány kép ott lógott a falon köztük Az a kép is.

Prológus

Sziiasztok!:D Mivel még nem mostanában lesz fent az első rész így gondoltam megleplek titeket a blog prológusával;DRemélem kedvet kaptok majd a követéséhez:D

~Zene~

Álmomban sem gondoltam volna,hogy egyszer itt fogok ülni és levelet fogok írni egy srácnak aki a múltban él.Minden nap kimegyek a házhoz és megnézem a postaládát.Az a kis dobozka nagy titkot rejthet hiszen nem miden postaláda képes levelet kézbesíteni a múltból a jelennek és fordítva.Sokan azt mondják őrült vagyok de ha tudnák menyi mindent tudok Justinról meglepődnének.Anyám azt hiszi bediliztem és már szanatóriumba akart vinni de dili dokija szerint semmi bajom.

"...Epekedve várom a napot,hogy találkozhassak veled.Remélem egyszer eljön az a pillanat mikor személyesen is tudunk majd beszélni és nem csak levél formájában.

Emily"

Fejeztem be utolsó levelem.Nem akartam,hogy  eljöjjön a búcsúlevél ideje de tudtuk,hogy ez nem tart örökké.Foglalkoznunk kell az életünkkel a mi világunkban.

~*~*~

Itt állok szakadó esőben és félek berakni a levelet a postaládába.Mikor végre elhatározom magam kocsi zaját hallom meg hátam mögül amely egyre közeledik.Ajtó nyitódás majd csapódás s léptek közelítenek felém.Pár lépésre tőlem megáll az illető.Lélegzet visszafojtva fordulok meg tengelyem körül s pillantom meg Őt.